Bölcs Náthán és az opálköves gyűrű
A nagy német drámaíró, Lessing "Bölcs Náthán" című drámai költeményében egy köves gyűrűhöz kapcsolódó legendát ír le. A III. felvonásban Szaladin szultán felteszi a kérdést a címszereplőnek: a három világvallás (keresztény, muzulmán, zsidó) közül melyik az igazi hit? Bölcs Náthán egy történettel válaszolt:
"Réges-régen élt egy ember, akinek volt egy opálköves gyűrűje. A nagy értékű ékszernek megvolt az a tulajdonsága, hogy tulajdonosát isten és ember egyaránt kedvelte. Ez az ember a kedvenc fiára hagyta a gyűrűt, aki azt ugyancsak a legkedvesebbikének adta; így szállt a gyűrű nemzedékről nemzedékre. Végül egy apához került, akinek három, egyformán kedves fia volt. Nagy gondban volt, melyikre hagyja a kincsét. Végül csináltatott még két teljesen hasonló gyűrűt; ő maga sem tudta, a három közül melyik az igazi.
Amikor halála közeledett, külön-külön magához hívatta a fiait, és mindegyiknek adott egy-egy gyűrűt azzal, hogy az az igazi. Ezután meghalt. A három fiú abban a hiszemben, hogy övé az igazi gyűrű, a ház ura akart lenni. Ezen össze is vesztek. Végül bíró elé vitték az ügyet, aki jól tudta: az az igazi csodagyűrű, amely másokkal is megszeretteti tulajdonosát.
Lássuk - mondta a perlekedőknek -, kit szeret közületek a másik kettő a legjobban? A fiúk hallgattak: mindegyik haragudott testvéreire. Akkor talán egyik gyűrű sem valódi? - tette fel a kérdést a bíró. Azután azt fejtegette: tán a helyes magatartás és a jótettek majd eldöntik idővel, hogy az emberek kit szerettek meg a legjobban? Utódaitok évezredek múlva véssék fel újra a kérdést, akkor talán majd egy bölcsebb bíró ül majd itt, aki a tapasztalatok alapján igazságos döntésre képes. - ezzel zárta le a tárgyalást. Szaladin elégedetten hallgatta végig a tanmesét, amely az emberi tudás végességét példázza: ismereteink helyességét csak a valósággal való összehasonlítás igazolhatja. Hogy kit szeretnek, kit nem, az az illető tetteitől és semmiképen sem egy gyűrű rejtett hatalmától függ."
/Máté György: A Nap verejtéke; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982, 62-63. p./
|
)
)
