Az arany története, lelőhelyei
Az arany sárga színű, csillogó, levegőn nem változó lágy fém, amelyet a rézen kívül a legrégibb idők óta ismer az emberiség. Már az ősidőkben ékszereket és dísztárgyakat készítettek belőle. Mezopotámiában az ásatások közben 6000 éves aranytárgyakat találtak. A piramisok feltárása alkalmával a fáraók sírjaiból pedig 3500 éves aranytárgyak kerültek elő.
Az arany kvarckőzetekbe ágyazva, apró szemcsékben található. A kőzetek mállása alkalmával a csapadék a finom eloszlású aranyat a folyók homokjába hordja, ahonnan kimossák. Egyes színesfémek érceiben is előfordul az arany. Horganyból, ólomból, rézből és egyéb ércekből a fémek finomítása során ma már számottevő mennyiségben termelnek ki aranyat.
Aranylelőhely van mind az öt világrészben. A középkorban és az újkor elején híres aranybányák voltak Erdélyben valamint Selmecbányán és Körmöcbányán is...
... Az arany a természetben legnagyobbrészt termésállapotban fordul elő. A lelőhelyek két csoportba sorolhatók:
a, elsődleges és
b, másodlagos lelőhelyek.
Az elsődleges lelőhelyek a földkéreg megszilárdulása során alakultak ki. Ezeken a helyeken az arany a kőzetekben szemcsésen elhintve, legtöbbször azonban kvarchoz kötve, a kőzetekben ereket alkotva, mohaszerű kivirágzásban vagy lemezkék formájában fordul elő. Az elsődleges lelőhelyekről bányászással termelik ki. A kibányászott ércben általában nem tisztán, hanem más fémekkel (pl. ezüsttel, rézzel) ötvözve található. Néha tisztán, kristályos formában is fellelhető kocka, oktaéder alakban...
... Másodlagos előfordulásról akkor beszélnek, ha az arany az eredeti helyéről elkerül, és máshol rakódik le. Egyes aranytartalmú kőzetek az idők folyamán elmálltak, és az aranyport vagy szemcséket a csapadék a kőzetekből kimosta és elsodorta, majd a folyók medrébe rakta. Így alakultak ki a másodlagos lelőhelyek a folyók és patakok medrében.
A másodlagosan előforduló aranyat mosással termelik ki...
A másodlagos lelőhelyek kimerülőben vannak, a századforduló óta a világ aranytermelésének 90%-a bányákból kerül elő.
/Pallai Sándor: Ötvösművészet; Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1972, 11-12. p./
|
)
)
)
